Palesztina neve

Palesztina elnevezése – földrajzi helyzetéből adódóan – a filiszteusok lakta partvidékre utal. Ezt az elnevezést a történelem kezdetei óta alkalmazzák: ezt a nevet használta Hérodotosz és más görög és latin szerzők is.

1516-tól az első világháború végéig a teljes régió az Oszmán Birodalom része volt. Jeruzsálem óvárosát körülvevő városfal bámulatos építményét Nagy Szulejmán (1520-1566) , az Oszmán Birodalom szultánja építette.
A Jeruzsálemi Görög Ortodox Patriarchátust a 16. században ismerték el, mint a keresztény szent helyek őrzőjét, és Franciaország nagyjából ugyanebben az időben lett a latin papság oltalmazója.

Az Oszmán Birodalom megnyitotta kapuit a zsidó menekültek százezrei előtt, akik üldözést szenvedtek Spanyolországban és más országokban, de a nagy többségük nem Palesztinába tért vissza. Így az oszmán hódítás után következő században a Jeruzsálemben élő zsidók száma az 1525-ben számlált 1.330 főről az 1587-ben számlált 980 főre csökkent.
Az oszmánok a status quo-ként ismert szabályok és értelmezések együttesén keresztül határozták meg a zsidók és keresztények kiváltságait és belépési jogait a vallási szentélyeikbe és emlékműveikbe.