Évszázadokon keresztül Jeruzsálem volt a Palesztin Állam politikai, társadalmi és spirituális központja. A Ramallahtól Betlehemig elterülő megszállt Kelet-Jeruzsálem jelentette hosszú időn keresztül a palesztin gazdaság motorját. A palesztin gazdaság egyharmada a megszállt városban és környékén összpontosult. A város gazdasági, kulturális, társadalmi és vallási fontossága miatt lehetetlen létrehozni egy önálló és független palesztin államot Kelet-Jeruzsálem nélkül.

Noha a város három vallás központja, a Izrael 1967 óta szisztematikus folytatja politikáját, amelynek a célja a város feletti kizárólagos ellenőrzés megszerzése, figyelmen kívül hagyva a keresztény és muszlim palesztin őslakosok jogait. Ezzel Izrael egyoldalúan átveszi az ellenőrzést Kelet-Jeruzsálemben, államunk jövőbeli fővárosában, veszélyeztetve a kétállami megállapodás lehetőségét.


Jeruzsálem modern történelme – rövid áttekintés

Amikor 1947-ben az ENSZ Közgyűlése javaslatot tett Palesztina, Jeruzsálem és környékének (beleértve a délre fekvő Betlehem városát) felosztására, nemzetközileg különálló területként, azaz corpus separatumként kellett kezelni. Ennek ellenére az 1948-as háború során Izrael megszállta a különálló területet és elfoglalta területének 85 százalékát.

1967 júniusában Izrael elfoglalta Jeruzsálem megmaradt részeit, vagyis Kelet-Jeruzsálemet, beleértve az Óvárost. Mindössze néhány héttel később Izrael egyoldalúan kiszélesítette Jeruzsálem határait, tízszeresére növelve Kelet-Jeruzsálem területét és a határokon belülre vonva a nem beépített palesztin területeket, kihagyva viszont a benépesült központokat. Ezeket a beépítetlen területeket Izrael 1970-es évek során törvénytelenül kisajátította telepek építése céljából, megszegve a nemzetközi jogot.

Jeruzsálem határainak szélesítését követően Izrael a saját törvényeit, közigazgatását és joghatóságát alkalmazta a kibővített jeruzsálemi területeken (amely ekkor 72 négyzetméter volt, vagyis Ciszjordánia területének az 1,3 százalékát tette ki), ezzel próbálva ténylegesen bekebelezni Kelet-Jeruzsálemet és Ciszjordánia egyes részit. Ez az elcsatolás megsértette a földek erőszakos bekebelezésének tilalmát, és az ENSZ Biztonsági Tanácsa „jogi érvény nélkülinek” tekintette.


Demográfiai változások

Az izraeli kormány 1967 óta folyamatosan próbálta megszilárdítani Jeruzsálem feletti hatalmát, szisztematikus stratégiát folytatva:

  • Telepek építése

Izrael egyoldalúan elcsatolta Kelet-Jeruzsálemet, és megkezdte a törvénytelen telepek építését a jogtalanul kiszélesített határok mentén és azokon belül. Ezek a telepek ma gyűrűkánt veszik körül a megszállt városrészt, és teljes mértékben elszigetelik Ciszjordánia többi részétől. Jelenleg 220.000 telepes él csak a megszállt Kelet-Jeruzsálemben.

  • A tartózkodási jog visszavonása és a családegyesítés tilalma

Izrael világossá tette, hogy politikájának a célja a megszállt Jeruzsálemben a zsidó többség megőrzésén alapszik. Ezt egy Jeruzsálem népességének növekedést vizsgáló tanulmányában hivatalosan is kijelentette 1973-ban. Ez a tanulmány arra tett javaslatot, hogy „a zsidók és arabok demográfiai egyensúlyát azon a szinten kell tartani, ahogyan az 1972-ben mutatkozott”. Annak érdekében, hogy fenn tudják tartani ezt a „demográfiai egyensúlyt”, Izrael palesztinok ezreit tiltotta ki szülővárosából, tartózkodási joguk megvonásával.

Izrael „állandó lakosaiként” a városban élő palesztinok nem kapnak ugyanolyan jogokat, mint az ott élő izraeliek. Izraelnek például hatalmában áll saját belátása szerint megfosztani őket tartózkodási joguktól, így a megszállt Kelet-Jeruzsálemben élő palesztin lakosoknak életüket a városban kell központosítaniuk, különben fennáll a veszélye, hogy elvesztik tartózkodási jogukat. Mindezeken felül Izrael általában megtagadja az engedélyt a lakosok nem ott bejelentett házastársa számára, így nem élhetnek a családjukkal.

1967. óta több mint 14.600 „állandó lakos” státuszú palesztin személyi igazolványt koboztak el az Izraeli hatóságok, azoktól, ezzel közvetlen befolyást gyakorolva a városban élő palesztin családok 20 százalékának.

  • Földek elkobzása, építési korlátozások, házak lerombolása

A földek elkobzásán és a telepek építésén túl, különböző szabályok alkalmazásával Izrael nagyban akadályozza a palesztinokat abban, hogy a saját földjükön építkezzenek vagy bővítsék a meglévő épületeiket. Ennek eredményeképp a palesztinok a megszállt városnak mindössze 13 százalékán építkezhetnek és élhetnek. Az építési engedélyek beszerzése rendkívül költséges és majdhogynem lehetetlen ezen a területen, Izrael korlátozó és diszkriminatív intézkedései és politikája miatt. Mindez pedig megadja a lehetőséget Izrael számára, hogy lebontsa az izraeli engedély nélkül kivitelezett épületeket vagy hozzáépítéseket.

A legfrissebb tanulmányok kimutatása szerint legalább 60.000 lakóegység hiányzik, míg körülbelül 25.000 építmény épül engedély nélkül, ami a palesztin területeken található házak mintegy 40%-t teszi ki.

Az Izraeli rasszista politika súlyos túlnépesedést eredményezett a városban, amely csak tovább romlik a népesség természetes növekedésével. 1967. óta a palesztin lakosság létszáma 68.600-ról 361.000-re emelkedett a városban, ami 190 százalékos növekedést jelent.

A becslések azt is mutatják, hogy az Izraeli hatóságok 1967. óta 3.700 palesztin házat és építményt romboltak le Kelet-Jeruzsálemben, köztük számos történelmi és vallási helyszínt, mint például a marokkói negyed az Óvárosban.

  • A város lezárása

1993-tól Izrael tiltja a nem jeruzsálemi palesztin lakosok számára a városba való belépést, kivéve külön engedély birtokában, amit ritkán adnak meg. Így több mint négymillió palesztin számára tilos a jeruzsálemi szent helyek látogatása, a tanulás, valamint a csak kelet-jeruzsálemi kórházakban elérhető orvosi ellátás igénybevétele.

  • Fal építése

A fal a megszállt Kelet-Jeruzsálemben és a város körül két külön részre osztja Ciszjordániát, és teljesen elszigeteli Kelet-Jeruzsálemet Ciszjordánia többi részétől.

Mindezeken túl korlátozza a palesztinok számlára szükséges területet, míg megkönnyíti a telepek építését és terjeszkedését. A fal kettévágja a nemzetközi közlekedés tengelyét, amely összeköti Ciszjordániát és Jeruzsálemet, amely azt eredményezte, hogy a jeruzsálemi palesztinok a város központjába áramlottak.


Alapvető tények

  • A palesztin gazdaság mintegy 35 százalékát Kelet-Jeruzsálem város adja, amely Ramallahtól Betlehemig terül el.
  • Se a nemzetközi közösség, se az ENSZ, se az Egyesült Államok, se az Európai Unió nem ismeri el Izrael szuverenitását a város fölött.
  • Izrael megkülönböztető földhasználati korlátozásainak eredményeképp az itt élő palesztinok mindössze saját földjük 13 százalékán élhetnek és építkezhetnek. Azok, akik más lehetőség híján engedély nélkül építkeznek vagy engedélyük még folyamatban van, kilakoltatásnak vagy házuk lerombolásának vannak kitéve. Az izraeli hatóságok 1967 óta több mint 3.700 palesztin házat romboltak le a városban.
  • A város lakosságának több mint 36 százaléka palesztin, ennek ellenére a város önkormányzata a költségvetésnek mindössze a 10 százalékát fordítja szükségleteikre.
  • A jeruzsálemi palesztinok mintegy 78 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, és legalább 160.000 palesztinnak nincs megfelelő vagy legális csatlakozása a vízhálózatára.

Nemzetközi jog

  • Az ENSZ Biztonsági Tanács 242-es határozata (1967) hangsúlyozza, hogy „a háború útján történő területszerzés megengedhetetlen”, és felszólítja az Izraeli hadsereget, hogy vonuljon vissza a legutóbbi konfliktus során elfoglalt területekről.
  • Az ENSZ Biztonsági Tanács 252-es határozata (1968) kijelenti, hogy a BT jogtalannak tekinti Izrael minden olyan lépését, amely Jeruzsálem jogi státuszának megváltoztatására irányul.
  • Az ENSZ Biztonsági Tanács 476-os határozata (1980) ismételten megerősíti, hogy Izrael, a megszálló hatalom által Jeruzsálem város jellegének és jogi státuszának megváltoztatása megtett lépései törvénytelenek, komoly akadályt jelentenek az átfogó, igazságos és tartós béke elérésében a Közel-Keleten.

A palesztin álláspont

  • A nemzetközi joggal és az Elvi Nyilatkozatban foglaltakkal összhangban, Jeruzsálem teljes területe (nem csak Kelet-Jeruzsálem) annak állandó státuszáról való egyeztetések tárgyát képezi. Ami Kelet-Jeruzsálemet illeti, mivel az 1967-ben elfoglalt területek részét képezi, Izraelnek nincs joga a terület egyetlen részéhez sem.
  • Mivel Jeruzsálem a palesztin nép számára politikai, gazdasági és lelki központ, lehetetlen elképzelni a palesztin államot Kelet-Jeruzsálem főváros nélkül. Elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy szabad vallásgyakorlást biztosítsunk mindenki számára a város keleti részén elhelyezkedő vallási helyszíneken. Minden lehetséges intézkedést be fogunk vezetni, ami biztosítja ezen szent helyek méltóságát.
  • A Kelet-Jeruzsálem feletti szuverenitásunk biztosításán túl egyéb megoldásokat is megfontolunk, amennyiben azok nem ütköznek érdekeinkkel, és összhangban vannak a nemzetközi joggal. Példaképpen, Jeruzsálem lehetne egy nyitott város mind a palesztinok, mind az izraeliek számára – a két nemzet fővárosa. Bármi legyen is a megoldás, Kelet-Jeruzsálem elengedhetetlen a jövőbeni államunk gazdasági, politikai és kulturális életben maradásához. Nem létezhet integrált palesztin nemzetgazdaság, így a konfliktusnak sem lehet fenntartható megoldása Jeruzsálem helyzetének tárgyaláson alapuló, a jogainkat garantáló megoldása nélkül.

Forrás: https://www.nad.ps/en/our-position/jerusalem

Fordítás: Palesztin Állam Nagykövetsége